TIZENNYOLC

Wedge az egyenruhájában, a tanúk padján ülve sokkal inkább csapdában érezte magát, mint eddigi bevetései alatt valaha is. Halla Ettykben nem amolyan Isard-féle bálványt látott, akivel meg kell küzdenie. Arcának kellemes vonásai meghazudtolni látszottak a róla kialakult képet. Mi több, tudta, hogy most az ő szabályai szerint kell küzdenie - hite szerint ugyanúgy nem győzhet Ettyk ellen, ahogyan a nő sem boldogulna, ha belharcba bocsátkozna vele.

Ez az egész az életben maradásról szól - az enyéméről és Tychóéról.

Az ügyész felpillantott az adattáblájából.

- Antilles parancsnok, hogyan került ön a Coruscantra azelőtt, hogy a bolygót elfoglaltuk?

- Engem az osztagommal felderítési feladattal küldtek a Coruscantra. Számos szempontot figyelembe véve azt kellett kiderítenünk, mely pontokon tudjuk megbénítani a bolygó védelmét.

- Értem. Milyen volt a hadművelet biztonsági besorolása?

- A legmagasabb. Ha megtudták volna, hogy ide készülünk, vagy itt vagyunk, már nem élnénk.

Halla elgondolkodva bólintott.

- Az akció előkészületeit tekintve Celchu kapitánynak mi volt a feladata?

- Nem vett részt benne - rázta a fejét Wedge.

- Miért nem?

- Tiltakozom - állt fel Nawara a védelem asztala mögött. - Ez spekulációra ad lehetőséget.

- A tanú lelkiállapotára vagyok kíváncsi, admirális.

Ackbar a fejét rázta.

- Ven kancellár, kérem, ne kifogásoljon olyan kérdést, amire Celchu kapitány parancsnoka tudhatja a választ! Elutasítva. Válaszoljon a kérdésre, parancsnok!

- Cracken tábornok biztonsági okokból nem tartotta helyesnek, hogy Celchu kapitány részt vegyen az előkészítésben.

- Akkor hogyan került Celchu kapitány a Coruscantra?

Ez nem sejtet sok jót. Wedge sóhajtott.

- Én nem kedvelem a titkos küldetéseket. Ha nem tud az ember valamit, az biztosan bajba sodorja. Ha bármelyikünket leleplezik, abból még a birodalmiak is kikövetkeztethetik, hogy az osztag többi tagja is itt van, és akkor vadászni kezdenek ránk. Szerettem volna, ha van a közelünkben valaki, aki ilyen esetben ki tud menteni minket.

- És olyasvalakit választott, akiben a Szövetséges Hírszerzés nem bízott meg?

- Több jó okom volt rá, hogy Celchu kapitányt válasszam, Ettyk parancsnok. Korábban járt már a Coruscanton, és ismeri az itteni körülményeket.

- Mégis ott kapták el, igaz?

- Igen.

- És olyan helyre vitték, ahol a birodalom titkos ügynökeit képezik ki, igaz?

- Úgy mondják.

Halla elmosolyodott, és alig észrevehetően bólintott. Wedge úgy érezte, ez olyasféle elismerés volt, amit a pilóta küld ellenfelének egy sikeres visszavágás esetén, s amiben benne van az is, hogy „legközelebb elkaplak". Hirtelen melege lett, és szerette volna kigombolni a zubbonyát. Nem lehet. Nem akarom, hogy tudja, hogy elkapott.

- Antilles parancsnok, miért érezte úgy, hogy szüksége lesz a hadművelet során egy független személyre?

- Ha a dolgok rosszra fordulnak, és Cracken tábornok valamelyik vagy mindegyik emberét felfedezik, akkor mi a tönk szélére kerülünk.

- Volt valami oka feltételezni, hogy esély van a hadművelet felfedezésére?

- Azt hiszem, nem értem a kérdést.

- Mi oka volt attól tartani, hogy leleplezik az akciójukat?

- Titkos akciók esetében mindig számolni kell hasonló árulással. Már a puszta tény, hogy a Coruscanton vagyunk, magában rejtette ennek a lehetőségét.

- Ön pedig, mint említette, tudott arról, hogy Celchu kapitányt egy hasonló akció során elkapták itt, a Coruscanton?

- Igen - Wedge összevonta a szemöldökét. Mire akar ezzel kilyukadni?

- És korábban is előfordultak a Zsiványkommandóval olyan incidensek, amelyekből árulásra lehetett gyanakodni, így van?

- Nem tudom, mire céloz ezzel.

- Kérem, mesélje el a bíróságnak az első borleiasi bevetésüket!

- Az egy hamisítatlan katasztrófa volt. Embereimet veszítettem el ott, a Szövetség is embereket veszített, és a bolygót nem foglaltuk el.

Halla az adattáblájára pillantott.

- És ezt vizsgálat követte, melynek során önnek vissza kellett mennie a helyszínre, hogy kiderítse, valóban árulás történt-e, így van?

- Igen, de Tycho sosem került gyanúba.

- Tudom... Mégis, a Coruscant-akciót is a Noquivzorról indították, ahogyan a Borleias-akciót is, igaz?

- Igen.

- Tehát felmerülhetett a gondolat, hogy aki elárulta önöket a Borleiasnál, az volt az áruló a Coruscantnál is, ugye?

- Igen.

- Ezért volt az elővigyázatosság.

- Igen.

- Ennek ellenére azt állítja, hogy nem volt oka azt feltételezni, hogy Celchu kapitány összejátszik az ellenséggel?

Wedge észrevette, hogy Halla új célpontra váltott át.

- Nem volt okom Tychóról bármit is feltételezni. Az ügyész felkapta a fejét.

- Bror Jace halálának esetét sem tartotta gyanúsnak?

- Megbocsát?

Halla karba fonta a kezét.

- Azt hiszem, Antilles parancsnok, ön is jelen volt a tárgyalóteremben, amikor Uwlla Iillor kapitány vallomást tett Bror Jace elfogásával kapcsolatban. Akkoriban nem gyanakodott arra, hogy Jace thyferrai útja a Birodalom tudomására jutott?

- Nem.

- Egyáltalán?

- A szó szoros értelmében nem, de az egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy Tycho.

Halla a homlokát ráncolta.

- Ki szerezte meg az engedélyt Bror Jace hazaútjához?

- Tycho, de az én parancsomra.

- Ön jóváhagyta az útvonalat?

Wedge tétovázott, mert érezte, hogy szorul a hurok.

- Nem.

- Ismerte a repülési tervet?

- Nem.

- A legjobb tudása szerint, Bror Jace-en és Tycho Celchun kívül az osztagban kiismerte még az útvonalat?

- Senki. - Wedge keze ökölbe szorult.

- Iillor kapitány azt vallotta, hogy a hajója, a Black Asp, pontos koordinátákat és időpontokat kapott, hogy találkozhasson Bror Jace-szel. Mit gondol, honnan szerezték az információt?

- Gondolom, egy kémtől. Nem tudom. A kémkedés igazából nem az én módszerem.

- Tehát problémát jelent az ön számára megállapítani, ki a kém, ki nem az?

Wedge lehajtotta a fejét.

- Ügyesen csavarja ki a szavaimat, parancsnok. Tudom, hogy Tycho Celchu nem a Birodalomnak dolgozott.

Halla feléje hunyorított.

- Lehet, hogy ezt érezte, Antilles parancsnok, de mondja meg őszintén, amikor Corran Horn azt mondta önnek, hogy látta Celchu kapitányt egy birodalmi ügynökkel beszélgetni, önben egy pillanatra sem merült fel, hogy amit Cracken tábornok és a többiek Tycho Celchuról állítanak, az igaz is lehet?

Wedge behunyta a szemét. Amikor Corran Horn a Coruscanton odament hozzá, és elmondta, mit látott, Wedge alig tudta leplezni a megdöbbenését. Azt mondtam neki, „Ez lehetetlen, Corran ". Azután elmondtam neki, mi történt a Noquivzomál, de miközben meséltem, elfogott a rettegés, hogy igaz lehet, amitől mindig is féltem. Egy pillanatig elhittem, amit mondott. Nem engedtem magamnak, hogy higgyek benne, de tudtam, tökéletesen nem tudnám cáfolni mindazt, amit mondott.

A Zsiványkommandó parancsnoka bólintott, és ismételten Tychóra pillantott.

- Igen, egy pillanatig majdnem elhittem, amit Corran Horn mondott. De gyorsan elutasítottam ezt a gondolatot.

- Milyen alapon?

- Tudtam, hogy Tycho nem kém.

Halla felvonta a szemöldökét.

- Nem tudta, hogy Zekka Thyne is a Birodalomnak dolgozik, ugye?

- Nem, de nem is igazán bíztam benne.

- Ezt a véleményét mire alapozta?

- Arra, amit hallottam róla, és... - Wedge elharapta a szót.

- És?

- Arra, ahogyan viselkedett első találkozásunkkor.

Halla Ettyk széttárta a karját.

- Más körülmény nem befolyásolta a Thyne-ról alkotott véleményét?

Ven felállt.

- Tiltakozom, nem a tárgyhoz tartozik!

Ackbar admirális az ügyészre pillantott.

- Parancsnok, mintha kissé elkalandozott volna a témától.

- Ez a tárgyhoz tartozik, uram.

- Folytassa, de tartsa szem előtt, hogyha ez gyorsan nem derül ki, megvonom a szót!

- Igen, uram.

- Tiltakozás elutasítva.

Ettyk Wedge felé bólintott.

- Parancsnok, más körülmény nem befolyásolta a Thyne-ról alkotott véleményét?

- Nem igazán.

- Horn hadnagy Thyne-ról alkotott véleménye nem volt elég fontos az ön számára?

- De igen, ezt is figyelembe vettem, noha Thyne ellenséges magatartása Hornnal szemben csak valami összezördülésből fakadhatott.

- De Thyne-nal kapcsolatos tapasztalatai megerősítették, hogy Hornnak igaza volt?

- Igen.

- És amikor kiderült, hogy Thyne birodalmi ügynök, amire Horn figyelmeztette, nem értékelte át Horn Tycho Celchuról alkotott véleményét?

Wedge a fejét rázta.

- Az igazat megvallva, parancsnok, akkoriban, amikor Thyne-ról kiderült, hogy áruló, nekem csak arra volt időm koncentrálni, hogy a küldetést sikeresen befejezzük. Éppen akkor kaptam az információt, hogy a pajzsok leálltak, és nyitva az út az inváziós flotta előtt. Mi több, a hírt Tycho hozta. Ha birodalmi ügynök lett volna, elhallgatja az információt, és csapdába csalja a flottánkat.

- Ezek szerint önnek nem az a véleménye, hogy a Birodalom adta a kezünkre a bolygót, amely Krytosszal volt fertőzve, hogy ily módon pusztítson el bennünket?

- Fogalmam sincs, Ettyk parancsnok, hogy mi járt akkoriban Ysanne Isard fejében.

- Értem. - Halla Ettyk átvett Iella Wessiritől egy adatlemezt, és behelyezte az adattáblájába. - De nem vette számításba ennek a lehetőségét, ugye?

- Nem tudtam számításba venni.

- És annak a lehetőségét sem tudta figyelembe venni, hogy Celchu kapitány segített a Birodalomnak Coruscantot az új Köztársaság kezére játszani?

- Igen, így van - bólintott Wedge ünnepélyesen. - Ismerem Tychót. Tudom, hogy nem kém. Bíztam benne.

- És megbízott Zekka Thyne-ban is, amíg ki nem derült, hogy rosszul tette, igaz, parancsnok?

- Nem, ez nem egészen így történt.

- Ön szerint lehet, hogy nem, parancsnok, de egy ember számára igen. - Halla Ettyk könnyedén megvonta a vállát. - Corran Horn számára. Ő pedig most halott.

A tárgyalótermen kívül Wedge nekidőlt a hideg falnak. Nawara megpróbált rehabilitálni mint tanút, de nem sikerült neki. Segíteni akartam Tychónak, de nem tudtam. Öklével a falat verte.

- Szith-ivadék!

Gyorsan felegyenesedett, amikor egy nő állt meg mellette. Feléje tartotta a holokomját, és intett egy holokamerát szorongató ithoriai felé.

- Itt Zaree Lolvanci, a Kuati Egyes Csatorna Híradójától. Itt állok a Szövetség hőse, Wedge Antilles parancsnok mellett. Mit érez, parancsnok, annak tudatában, hogy az ön vallomása is segít elítélni Celchu kapitányt?

Mielőtt Wedge össze tudta volna szedni a gondolatait, valaki befurakodott közéje és a riporter közé. Wedge érezte, hogy egy erős kéz markolja meg a karját, és hallotta, amint egy határozott hang megadja a választ a kérdésre.

- Antilles parancsnokot csupán az érdekli, hogy az igazság derüljön ki. Meggyőződése, hogy a védelem képes lesz tisztázni Celchu kapitányt. Addig is minden spekuláció és ügyeskedés csakis előítéletből fakadhat. És nincs több hozzáfűznivalója.

Wedge hagyta, hogy Diric Wessiri elvezesse a két holoújságíró között, el az ellenőrző pont mellett, ahol a két riportert feltartóztatták. Diric egy padhoz vezette, és ő is leült.

- Undok népség, igaz, Antilles parancsnok?

- Nem túl jó első benyomást tettek rám...

- Nem, de ez a továbbiakban is így fog menni. – Az öreg rámosolygott. - Hogy érzi magát?

Wedge bólintott.

- Azt hiszem, rendbe fogok jönni. Csak idő kérdése. - Karjával átölelte az öregembert. Annak bőre még mindig szürkés volt, de a szemében már hamisítatlan tűz égett. - Köszönöm, hogy megmentett.

- Örülök, hogy tudtam sejteni - mosolyodott el Diric, ami mesterkéltnek tűnt ugyan, de Wedge tudta, ez azért van, mert Diric már nem emlékszik rá, hogyan kell mosolyogni. - Iella tartott tőle, hogy valami ilyesmi fog történni. Ő küldött maga után.

- Gondoltam, örülni fog az események ilyetén fordulásának. Ettyk parancsnok élve falt fel engem.

- Nem, Iella nem örül. - Diric megpaskolta a zsebét. - Van egy kártyám, amivel bejuthatunk a biztonsági parkolóba. Ott vár a légi siklóm, azzal eltűnhetünk. Iella azt mondta, szívesen csatlakozna hozzánk a vacsoránál, ha nincs ellene kifogása.

- Kétlem, hogy kellemes társaság volnék. - Wedge visszanézett a tárgyalóterem felé. - Azt akartam, hogy Tycho tárgyalása azén vallomásommal véget érjen, s a végén még én is azt a benyomást keltettem odabent, mintha én is kémnek tartanám Tychót.

- Egyáltalán nem. Először is, a bíró ismeri magát, s tudja, mekkora megpróbáltatás volt ez. Ettyk mindössze annyit tudott megállapítani, hogy Tycho a maga parancsára volt a Coruscanton, meg azt, hogy szem előtt tartotta az árulás lehetőségét.

- Igen, de azt is sugallta, hogy nem tudtam, ki a kém, ki nem.

- Miért tudta volna?

- Hogyan?

Diric széttárta a karját.

- Mint ön is mondta, a kémek felderítése nem a maga dolga volt. Senki sem várta el magától, hogy meglássa benne a kémet. Különösen akkor, ha nem is az. És magunk között mondva, én sem hiszem, hogy Tycho kém.

- Kösz.

- Nem szükséges. A börtönben sokat beszélgettem Celchu kapitánnyal, és megkedveltem őt. Ha ő kém, akkor mi mindannyian gyanúsak vagyunk. - Diric eltartotta a kezét. - Be kell vallanom, annak idején én is megjártam a bíróságokat, és a tanúk padján maga sem szerepelt rosszabbul, mint az én embereim bármelyike. Borzalmasnak ítélte a saját szereplését, de csak mert egyetlen aspektusból szemlélte az ügyet. Sajnos a Tycho-ügy nem olyan egyszerű, mint egy támadás a Halálcsillag ellen. Ezen nem olyan könnyű túl lenni. Nawara Ven mindazonáltal tudja, mit csinál, és nagyon jól végzi a munkáját.

Wedge a kezére meredt.

- Szeretnék hinni magának, de most pont úgy érzem magam, mint a Yavinnál, amikor Luke utasított, hogy a Halálcsillagnál húzzak ki a vizesárokból. Luke-nak akkor igaza volt, nem volt mit tennem, de a feladás érzése nem volt kellemes.

- Megértem, de ne feledje, hogy Luke Skywalkernek igaza volt, és a Halálcsillag végül is megsemmisült.

- Igen, de Biggs Darklighter meghalt. Ha ott maradok, talán...

- Ő megmenekül, és maga hal meg? - Diric bánatosan megrázta a fejét. - Most nyilván azt hiszi, hogy ha a Coruscant elfoglalásának éjszakáját egy X-szárnyúban tölti, akkor Corran Horn még élne?

Erről még nem gondolkodtam, de igen, valami halovány elképzelés már felmerült bennem.

- No nem mintha halálvágyam volna.

- Ezt nagyon jól tudom, Wedge. Tanúja voltam már a túlélők bűntudatának Iella, Corran, de még Corran apja esetében is. - Kezét a mellére szorította. - Még én magam is tudom, milyen az. Mindannyiunknak vannak barátaink, ismerőseink, akik idő előtt tapasztalták meg a halált. Ami engem illet, nem tudom, nekem miért nem sikerült, elvégre semmit nem tettem az életben maradásomért. Kíváncsi volnék, mit kellett volna tennem. Magával meg a többiekkel együtt, akik aktívan szembeszegültek a gonosszal, én is csak azon gondolkodom, miként menthetem meg mások életét. A kérdéseinkre nincs válasz... legalábbis a filozófia keretein belül. Számomra létezik ugyan a gondolat elutasítása, de önnek és a feleségemnek az ilyesmi csak a bukás és a megbánás érzését hozná... Természetesen ez az oka, hogy a feleségem oly megszállottan keresi Corran halálának igazi okát. Számára ez az egyetlen módja, hogy leküzdje a kudarcérzést, és elűzze a bűntudatát. Gyűlölte azt, amin magának át kellett mennie. A tárgyalóteremben, mert bár a barátjának tekinti magát, a Corran iránti lojalitása megköveteli, hogy minden tudásával Ettyknek segítsen. - Diric a fejét rázta. - De sajnos, nincs szüksége segítségre. Maguk ketten éppen elég fájdalmat okozhattak neki odabent.

- Igen, észrevettem. - Wedge két kezével megdörzsölte a halántékát. - És meg tudom érteni a csalódottságát. Kezdek kíváncsi lenni, vajon volt-e mód arra, hogy megmentsük Corran életét?

- Kétségkívül, Wedge, de nem a maga kezében volt a kulcsa. Ha Celchu kapitány kém volt, akkor annak jeleit Cracken tábornok, Winter és Iella sem vette észre.

- De Corran igen.

Diric mosolya egyre természetesebbnek hatott.

- Amennyire Corrant mint barátot ismertem, neki sem mindig volt igaza.

- Ezt Füttyös sugallta, igaz?

- És nála jobban senki nem ismerte. - Diric Wedge térdére csapott. - Higgyen a barátjában! Megérdemli.

- Még egyszer, köszönöm.

- Nem kell köszöngetnie. Nos, szeretné, ha elvinném valahová? Eszünk-iszunk egyet, később pedig Iella is csatlakozik hozzánk.

Wedge elgondolkodott egy ideig, azután megrázta a fejét.

- Még legalább két órán át tart a kihallgatás, ugye?

- Igen. Maga után Winter következik.

- Winter vallomása nyilván rosszul fog esni Iellának. Mindig is közelebb állt Winterhez, mint hozzám. És Winter meg Tycho is barátok voltak...

- Iellának szüksége lesz önre, mert Winter vallomása keményebb lesz, mint az enyém volt.

- És most sem akar egyedül maradni?

- Nem. - Wedge ujjával kelet felé bökött. - Lemegyek egy szintet, majd elsétálok a Galaktikus Múzeumig. Eltöltök egy kevés időt a Bűnügyi Kiállításon, megkeresem a régi barátokat, s mire vége a tárgyalásnak, visszajövök, hogy szaván fogjam. Van egy olyan érzésem, hogy ennek a napnak a végén Iella sem kíván egyedül maradni. Nem számít, miként végződik a dolog, én továbbra is barátomnak tekintem őt, és szeretném erről biztosítani.